Születésnapomra...

Eljött ez a nap is. Tavaly augusztus elseje óta szeretném megállítani az időt. Akkor töltöttem a 29-et, és amikor elfújtam a gyertyákat, titkon azt kívántam, hogy bárcsak örökre annyi maradhatnék. Talán nem túlzok, ha azt mondom ez az évem (valószínű a kívánság miatt😁) telt el eddig a leggyorsabban.

Mi történt volna ha teljesül a vágyam? Akkor ma nem lennék például szertartásvezető. Nem élhettem volna át azokat a csodás dolgokat, amiket ajándékba kaptam az elmúlt 12 hónapban az élettől. 🥰 Bár történt tragédia is, meg kell próbálni felfogni úgy, hogy ettől csak erősebb lettem.

A kommunikáció szakot pont 10 éve kezdtem, mégis az utolsó évem kellett ahhoz, hogy rájöjjek arra, miért is választottam annó ezt a szakot. Sőt, inkább a szak választott engem. 😁

Ha tavaly teljesül az akkori álmom, benne ragadtam volna egy olyan életben, amit bár szerettem, valami hiányzott belőle.Új célok, új ismeretségek, új impulzusok.

A 29+1 az új 20! Izgalmasan várom, mit tartogat számomra majd ez a korszak!😉

Köszönöm a tegnapot, a mát, mindent. Szuperek vagytok! 😍❣️

UPDATE!

Miután megírtam a posztot, kimentem a konyhába, és megdöbbenve láttam, hogy megállt az óra. Lefagyva álltam a faliórát bámulva, majd átfutott az agyamon, hogy lehet most teljesült az egy éve kért kívánságom. 😁 Közben csörög a telefonom, barátom épp felköszönt. Ujjongva mesélem neki új képességem, miszerint meg tudom állítani az időt. Végighallgatta, majd halál nyugodtan "fa"hangon közölte, hogy tegnap este óta áll az óra... 😁 Hát igen... mégsem bővítem a vállalkozást ezzel a szolgáltatással... Pedig kaszálhattam volna vele... 😁